Kritika #2

Sziasztok Csillagok!

Meghoztam a második kritikámat Liana DoLil részére. Egyébként nagyszerű blog, ajánlom mindenkinek!

Behind the scenes

CÍM: Bevallom, akármennyire is imádom a blogot, a cím nem fogott meg. Behind the scenes, avagy a Színfalak mögött. Teljesen átlagos, majdnem minden harmadik oldalon belebotlani. Unalmas, erőltetett, és könnyen bele lehet esni abba hibába, hogy nem is illik a történethez. Tök jól hangzik, hogy majd én megmondom, mi van az egész csillogás mögött, de szerintem nem éri meg ilyen túlrizsázott címet adni egy blognak. Például: ha én megnyitok egy oldalt Behind the scenes címmel, pláne úgy, hogy Louist pillantom meg a fejlécen, gondolkodás nélkül bezárom. Túl sok történet indult már ezzel a névvel, ugyanazzal az alap sztorival. Találj ki valami kreatívabb címet, pluszpont, ha az angolt is hanyagolod. Semmi bajom ezzel a nyelvvel, viszont a történetet magyarul írod, és egzotikusabb is lenne, ha a rengeteg angol cím mellett a tiéd magyarul futna. Összességében: nem a legjobb választás.

TRAILER: Nem találtam feltűnő helyre kihelyezve, pedig, ahogy emlékszem, többet is készítettél. Összességében: nem bírok kritikát alkotni arról, ami nincs.

FEJLÉC: Tudom, hogy nem te készítetted, de azért szólok néhány szót Annabelle munkájáról. Először is, a karakterek kivágása nem pontos, elütnek a háttértől, mivel látszik a (nem létező) körvonaluk. Emellett a két szereplő hangulata különböző, Louis teljesen komoly, mogorva képet vág (megjegyzem, hogy nem a legelőnyösebb képet választotta a szerkesztő), míg Abby vigyorog, és úgy néz ki, mint egy hebrencs diáklány. A képek egy része szépen van összevágva, de a jobb oldalon látszódik a vonalazás, és ugyanez igaz a felirat környékére is. Lehet, hogy direkt ilyenre lett tervezve, de nekem kicsit szúrja a szememet. A cím szerintem nincsen jól elhelyezve, én egy kicsit feljebb raktam volna, hiszen így, hogy szinte rá van pakolva a szövegtörzsre, érdekesen mutat ott szélen. Ha függőlegesen nem, vízszintesen kéne eltolni egy kicsit. A Behind the szövegrész szép betűtípussal, domborítva van, ami remekül mutat, itt csak egyetlen megjegyzésem lenne: a the szócska túlságosan be van passzírozva a másik kettő közé, én kicsit tágasabban helyeztem volna el. Viszont a Scenes-nél nem néz ki jól, hogy körvonalazták. Az ellen, hogy különböző betűtípussal van írva, nincsen semmi ellenvetésem, hiszen én is gyakran alkalmazom ezt a módszert, de az összhatás nem tetszik. Ezen kívül, a háttér nincsen jól kiradírozva, hiszen látszik, hol ér véget a fejléc, és nem olvad egybe a háttérrel, ami szintén nem mutat jól. Összességében: nem a legszebb munka, a designnak talán ez a legigénytelenebb része.

DESIGN: A háttér színe nem az én zsánerem, és a fejléccel sem annyira fér össze, de az kicsit finomított az ellenszenvemen, hogy a design többi részében fellelhető ugyanez az árnyalat. Viszont, ha innen nézzük, a fejléc bontja meg az összhatást. Vagy egyesítsd (vagy kérj meg valakit, hogy csinálja meg) a designt, vagy cseréld le a fejlécet, de így ne hagyd! A görgető színe nem illik a designhoz, nem értem, honnan jött a lila szín ötlete. A szövegtörzs szépen van formázva, itt a színekkel sincsen különösebb problémám. Kettő dolog van csak, ami szúrja a szememet: 1. A bejegyzés címe különböző betűtípussal van írva, mint a modulsáv feliratai. Szerintem jobban nézne ki, ha egyesítenéd, és (mivel nekem az utóbbiak betűtípusa jobban tetszik) a bejegyzések címét kicsit átformáznád. 2. A Tovább a történethez gomb kicsit feljebb van, mint a megjegyzések száma (ami lehetséges, hogy nem megoldható, de) változtatásra szorul, szerény véleményem szerint. Tetszik, hogy minden fejezetet egy-egy idézettel kezdett, és azok valamennyire illenek is a történet adott mozzanatához. A gifek, amik be vannak rakva, kifejezőek, és kikövetkezhető belőlük, hogy kinek a szemszögéből olvashatunk. De… engem zavar, hogy rövidek és úgy mond „rángatóznak”. Nekem kicsit zavarja a szememet, de ez nem feltétlenül a te hibád, hiszen nehezen lehet jó, a történethez passzoló gifet találni. Összességében: nagyon szép, az apró hibáktól eltekintve.

MODULSOR: A modulsor szépen van formázva, az egyetlen kivetnivalóm (amit már feljebb említettem), hogy a feliratok betűtípusa nem egyezik a bejegyzések címével. Az első modul a fülszöveg, amely a Tudd meg! címre hallgat. Szerintem mindenképpen nevezd át, mert egyrészt nem illik egy történetes (fanfiction, de ez mellékes) bloghoz, másrészről, kicsit felszólító jellegű, ami nem jó pont az írónak. A szöveg formázása sem jó, túl sokszor nyomtál entert, amitől szaggatott lesz az egész. Középre van igazítva, ez még jól is nézhetne ki, de tedd inkább sorkizártra, és írj folyamatosabb szöveget (erről majd még lejjebb). Következő helyen az oldalak szerepelnek, de maga a modul teljesen egybeolvad a fülszöveggel, nincs címe. Ezen kívül, ha a kurzort az egyik pontjára viszem, kicsi szaggatott vonalak jelennek meg az ikon körül, ami nekem nem tetszik. Mintha kicsit hangyák rohangálnak körbe-körbe. A társblogok pont felesleges, és nem is nagyon hívja fel a figyelmet. A társblogok lényege, hogy hirdessük a társunk oldalát, de ezt csak az nyitja meg, aki nagyon-nagyon keresi. Az információs modullal nincsen gondom, de a következővel, egy kampánnyal már van. Ahogy láttam, ezt a linket már beraktad a menü egyik linkjébe, szóval teljesen felesleges. Ezután a feliratkozók, majd a látogatók modul jön. A Figyelem! dobozka elvileg a chat berendezés lenne, de ide írtad le a felhívást is a trágár szavakról. Nem kell ide, rakd feljebb az Információkhoz, a modult nevezd át! A chatet állítsd átlátszóra, mert nagyon elüt a háttértől. Cserék, majd megint egy kampány, amire ugyanaz vonatkozik, mint az előzőre. Szeretem az olvasóimat mozgalom, rendben van, majd a profil, amihez egy rövid bemutatkozást is írtál (nagyon jó pont, hogy közelebb kerülj az olvasóidhoz). Ehhez még hozzáfűzném, hogy a szöveg megint csak középre van igazítva, sorkizártan jobban nézne ki. És az utolsó modulod a fordító, ami teljesen felesleges, mivel, ha olvassa is külföldi a blogot, a google fordító teljesen használhatatlan hosszabb írásokhoz, senki sem értené meg. Összességében: igényes, de vannak részei, amik feleslegesek vagy pontatlanok.

FÜLSZÖVEG: A formázási tippeket, már feljebb leírtam, itt most a fogalmazási és tartalmi ötleteket és kritikát írnám le. Egy szóval tudnám jellemezni: elcsépelt. Látszik, hogy hatásosra akartad írni, de éppen az ellenkezőjét érted el. A szavak nem illenek egymás mellé, és még a célnak sem felel meg. Nem derül ki az olvasó számára, hogy miről szól a történet, az író csak elrizsázott néhány sort. Másrészről, nem vagyok híve az olyan fülszövegeknek, amelyek tele vannak írva kérdésekkel. Az író ne kérdezzen, inkább válaszoljon a kérdésekre. Adjon ízelítőt a történetből, és győzze meg az embereket: igenis érdemes tovább olvasni! Összességében: mindenképpen írd át!

TÖRTÉNET: A prológus nem ad különösebb támpontot a történethez: megtudjuk, hogy Louist kirúgták a bandából, és hogy ő hogyan érzett ezzel kapcsolatban. Nem lett rossz, a célnak megfelel, vagyis leírja a történet előzményeit. A hosszával azonban van egy kis probléma. 227 szóból áll, ahogyan a Word szószámlálója mutatja. Ez még egy prológusnak is nagyon rövid. Másrészről kettő képet is beillesztettél a bejegyzéshez, egyiket jobbra igazítva, a másikat középre. Ez megbontja az összhatást, nem kell kettő kép, főleg nem egy ilyen rövid szöveghez. Az első jól mutat, hiszen látjuk, kinek a szemszögéből olvashatunk, de a második felesleges.

Ezután megismerkedünk Abby-vel, Liam Payne unokatestvérével, aki – mint kiderült – dalokat ír, és haragban van Liammel, mivel neki nem sikerült az, ami a fiúnak igen. Egyrészt, Abby részéről ez nagy parasztság; másrészről, sablonosabb okot a konfliktusra, ki sem lehetett volna találni. Miért nem egy családi vita? Egy régi sérelem? Vagy akármi, ami feldobná a történetet, és meg lehetne beszélni, elfelejteni a múltat, stb. Tehát, Abby eladja a dalait valami producernek, George-nak, aki továbbadja a One Direction menedzserének, Paulnak, így a Spaces eljut a fiúkig. Abby meghallja a dalt a rádióban, és elmélkedik rajta egy sort, hogy milyen régen is látta a fiúkat. Túl sok a leírás, egész részek mennek el azzal, hogy a szereplők érzéseit felvázolod, hogy a gondolataikat levetíted. Növeld a párbeszédek mennyiségét, vagy csak próbáld meg a sok elmélkedős részt visszaszorítani!

Abby találkozik a fiúkkal, mivel leszerződtetik dalszövegírónak. Liammel minden happy, gyorsan ki is békülnek. Ezt a részt kicsit jobban kifejthetted volna, hiszen évek óta nem beszéltek, aztán az egészet letudják egyetlen öleléssel. De ez még valamennyire rendben van, egy valamit azonban nem értek. Harry ezt mondja, amikor meglátja a lányt:

- Amy! El se hiszem, hogy te vagy az! - csodálkozik el és hirtelen reakciójának köszönhetően egyszer-kétszer összeráncolja a szemöldökét.- De jó téged újra látni! - Harry köszöntése váratlanul ért mindenkit, legfőképpen engem már csak azért is mert ha jól tudom más lány nincs a házban, így fogalmam sincs kinek köszönt a velem szembe jövő göndör.

Ám, mint később kiderül, Harry és Abby régen jártak, csak aztán szakítottak az X-Faktor után. Na, most: milyen exbarát az, aki még csak meg sem bírja jegyezni a volt barátnője nevét? A történet során újra összejönnek majd, hacsak egy kis időre is (Liam nem helyesli a kapcsolatukat), és akkor még jobban hangsúlyozzák, hogy mennyire hiányoztak egymásnak, stb., akkor meg hogy lehet, hogy még csak említés sem esik a kapcsolatukról előtte? Abby sem szól semmit, pedig ő aztán tud ódákat zengeni egy-egy érzésről, Harry meg nem tudja a nevét. Szóval, ez a részlet finomításra szorul.

Mielőtt még Liam véget vetne a kapcsolatuknak, Harry kap egy telefont, hogy a testvére balesetet szenvedett. Nem tudom, ebből mit akartál kihozni, de egyáltalán nem illik ez a részlet a történetbe. Megtörténik, bemennek a kórházba Abby-vel, aztán gyorsan el is felejtődik. Én ezt az egész mozzanatot kihúznám a cselekményből.

Abby beszél Niallel a Harry-vel való kapcsolatáról, aki azt ajánlja neki, hogy ne foglalkozzon Liammel, és legyen boldog. Harry azonban ugyanakkor akar szakítani vele, így az egész hasonlít egy tragédia és egy komédia bizarr keverékére. Harry ezután mély depresszióba esik, amit már csak azért sem értek, mert ő szakított Abby-vel, nem pedig fordítva. Nem hajlandó kijönni a szobájából, és a kötelességeit sem teljesíti. A One Direction többi tagja nem tehet semmit, hiszen kettes létszámmal nem bírnak végigvinni egy koncertet. Abby felhívja Louist, hogy segítsen a fiúknak, bár szerintem ez nem old meg semmit, hiszen Louist kirúgták a bandából, és úgy tűnik – mint a telefonos beszélgetésből is kiderül -, elég nyomós indokkal. Abby elmegy Louishoz, aki szokásához híven a legrosszabb paraszt módjára viselkedik, megijeszti a lányt, aki végül beismeri, hogy Louis nem bír segíteni a problémáján. Még hazafelé menet kap egy telefont, hogy Louis balesetet szenvedett.

Összességében: vannak benne felesleges vagy érthetetlen mozzanatok, de a történet eddig egészen jó mederben folyt. A leírások mennyiségét kicsit szorítsd vissza, mert így nagyon könnyen el lehet unni a cselekményt. 

HELYESÍRÁS: Az első részeknél sokkal gyakoribbak a hibák, a történet előrehaladtával kicsit összeszedted magad. A prológust rögtön így kezdted:

Kidobtak a bandából.

Ez nem is helyesírási, hanem fogalmazási hiba, de nekem rögtön szemet szúrt. A „kidobtak” olyan parasztos kifejezés, próbálj meg szebb szavakat használni, és akkor olvasni is élvezetesebb lesz.

Elküldtek a bandából.

Akkor abban a pillanatban olyan volt, mintha halálra ítéltek volna.

A vesszőhibák nagyon gyakoriak nálad, a vonatkozói és mutató névmások előtt nem használsz írásjeleket. 

Akkor, abban a pillanatban, olyan volt, mintha halálra ítéltek volna.

Tudom, nem viselkedtem a legszebben a többiekkel szemben, de ez azért mégis csak túlzás volt.

Nem kell a „szemben” szó, valamint nem szükséges annyi kötőszó sem. Vagy az „azért”, vagy a „mégis” törlendő. Sőt, a csak sem feltétlenül kell oda.

Tudom, nem viselkedtem a legszebben a többiekkel, de ez mégis túlzás volt.

Biztos vagyok benne, hogy ők is csöppentek már olyan helyzetbe, ami padlóra küldte őket, és egyszerűen az érzés is nyomasztó volt, hogy már soha többé nem tudnak felállni.

Fogalmazási hibák.

Biztos vagyok benne, hogy ők is csöppentek már olyan helyzetbe, amitől a padlóra kerültek, és nyomasztotta őket az érzés, hogy soha többé nem tudnak fölállni.

Minden este az alkohol volt a társaságom, a cigi minden percben járta kezemet. Bezárkóztam, nem szóltam senkihez, szürke köd fedte el az agyam nagy részét és a cigi füstje.

Szóismétlés, valamint egy újabb fogalmazási hiba.

Minden este az alkohol volt a társaságom, percenként ott lógott a cigi a számban. Bezárkóztam, nem szóltam senkihez, szürke köd fedte el az agyam nagy részét és a dohány mérgező füstje.

A prológusban található maradék hiba a vesszők hiányában mutatkozik csak meg. A történet többi részében, még az igekötők helyesírása okozott neked nagy gondot. Például:

Bár eddig is megtudták oldani az ilyen ügyeket nélkülem, soha sem kérték ki a véleményemet, az életem nagy részét ők irányították.

A „meg” igekötő az „oldani” szóhoz tartozik, csak beékelődött közéjük egy harmadik tag. Helyesen:

Bár, eddig is meg tudták oldani az ilyen ügyeket nélkülem, soha nem kérték ki a véleményemet, az életem nagy részét ők irányították.

Valamint a párbeszédeknél, ha a kötőjel után kisbetűvel folytatod, nem teheted ki a pontot a mondat végére.

- Sajnálom. Pedig igazán nagyszerű dalokat írt. - lapozgatja a füzetet amiben életemben eddig írt összes dalom benne van.

- Sajnálom. Pedig igazán nagyszerű dalokat írt – lapozgatja a füzetemet, amiben életemben eddig írt összes dalom benne van.

Gyakori hibád még, hogy, ha a mondat ponttal, vagy egyéb írásjellel is végződik, te a kötőjel után ugyanúgy kisbetűvel folytatod.

- Ó, értem, akkor ha jól emlékszem Ms. Payne, nem volt ideje, a múlt héten sem, amikor 3 dalt adott a kezembe. - a reagálásomat várja, válaszként csak egy nagy sóhajt engedek ki a számon.

Másrészről, az „Ms.” rövidítést leveleknél használjuk, amikor nem tudjuk, hogy a címzettünk férjezett vagy nem. Valamint íratlan szabály, hogy a számokat is betűvel írjuk le.

- Ó, értem, akkor, ha jól emlékszem, Miss Payne, nem volt ideje a múlt héten sem, amikor három dalt adott kezembe. – A válaszomat várja, de én csak egy nagy sóhajt engedek ki a számon.

Ezek a hibák ismétlődnek a történetben gyakrabban, néha becsúszik egy-egy másmilyen is, de ezek a legfőbbek, amiket korrigálnod kell. A szókincsed bő, de hol túlerőlteted, hol pedig parasztosan írsz. Az igeidőket váltogatod, hol jelenben, hol múltban írsz. Összességében: nem rossz, sokat fejlődött az írásod a kezdetek óta.

KARAKTEREK:

Abby Payne: Nincsen jól kidolgozva, mindössze annyi derült ki róla, hogy nem szereti a hideget.

Louis Tomlinson: Amennyit eddig olvastunk tőle, az alapján szép szóval is egy nagy paraszt.

Liam Payne: Felelősségteljes, néha túl komoly, de egyébként még ő a legszimpatikusabb. Túlfélti Abby-t, noha már a lány sem csecsemő.

Harry Styles: Nincs jól kidolgozva, de egyébként, szerény véleményem szerint, túlzottan lányos, lyukas memóriájú, és hajlamos a depresszióra.

Niall Horan: Amolyan mellékszereplő. Nem foglalkozik vele sokat a történet, de az alapján, amit olvastam róla, kedves.

Paul: Komoly, nem szimpatikus.

George: Louis után a legridegebb személyiség eddig számomra.

A kritika nem sértő szándékkal íródott, csupán segítség gyanánt!

Lia T.