Sziasztok Csillagok!
Meghoztam a második kritikámat Liana DoLil részére. Egyébként nagyszerű blog, ajánlom mindenkinek!
CÍM: Bevallom, akármennyire is imádom a blogot, a cím nem fogott meg.
Behind the scenes, avagy a Színfalak mögött. Teljesen átlagos, majdnem minden
harmadik oldalon belebotlani. Unalmas, erőltetett, és könnyen bele lehet esni
abba hibába, hogy nem is illik a történethez. Tök jól hangzik, hogy majd én
megmondom, mi van az egész csillogás mögött, de szerintem nem éri meg ilyen
túlrizsázott címet adni egy blognak. Például: ha én megnyitok egy oldalt Behind
the scenes címmel, pláne úgy, hogy Louist pillantom meg a fejlécen, gondolkodás
nélkül bezárom. Túl sok történet indult már ezzel a névvel, ugyanazzal az alap
sztorival. Találj ki valami kreatívabb címet, pluszpont, ha az angolt is
hanyagolod. Semmi bajom ezzel a nyelvvel, viszont a történetet magyarul írod,
és egzotikusabb is lenne, ha a rengeteg angol cím mellett a tiéd magyarul
futna. Összességében: nem a legjobb választás.
TRAILER: Nem találtam feltűnő helyre kihelyezve, pedig, ahogy emlékszem,
többet is készítettél. Összességében: nem bírok kritikát alkotni arról, ami
nincs.
FEJLÉC: Tudom, hogy nem te készítetted, de azért szólok néhány szót
Annabelle munkájáról. Először is, a karakterek kivágása nem pontos, elütnek a
háttértől, mivel látszik a (nem létező) körvonaluk. Emellett a két szereplő
hangulata különböző, Louis teljesen komoly, mogorva képet vág (megjegyzem, hogy
nem a legelőnyösebb képet választotta a szerkesztő), míg Abby vigyorog, és úgy
néz ki, mint egy hebrencs diáklány. A képek egy része szépen van összevágva, de
a jobb oldalon látszódik a vonalazás, és ugyanez igaz a felirat környékére is.
Lehet, hogy direkt ilyenre lett tervezve, de nekem kicsit szúrja a szememet. A
cím szerintem nincsen jól elhelyezve, én egy kicsit feljebb raktam volna,
hiszen így, hogy szinte rá van pakolva a szövegtörzsre, érdekesen mutat ott
szélen. Ha függőlegesen nem, vízszintesen kéne eltolni egy kicsit. A Behind the szövegrész szép betűtípussal,
domborítva van, ami remekül mutat, itt csak egyetlen megjegyzésem lenne: a the szócska túlságosan be van passzírozva
a másik kettő közé, én kicsit tágasabban helyeztem volna el. Viszont a Scenes-nél nem néz ki jól, hogy
körvonalazták. Az ellen, hogy különböző betűtípussal van írva, nincsen semmi
ellenvetésem, hiszen én is gyakran alkalmazom ezt a módszert, de az összhatás
nem tetszik. Ezen kívül, a háttér nincsen jól kiradírozva, hiszen látszik, hol
ér véget a fejléc, és nem olvad egybe a háttérrel, ami szintén nem mutat jól.
Összességében: nem a legszebb munka, a designnak talán ez a legigénytelenebb
része.
DESIGN: A háttér színe nem az én zsánerem, és a fejléccel sem annyira fér
össze, de az kicsit finomított az ellenszenvemen, hogy a design többi részében
fellelhető ugyanez az árnyalat. Viszont, ha innen nézzük, a fejléc bontja meg
az összhatást. Vagy egyesítsd (vagy kérj meg valakit, hogy csinálja meg) a
designt, vagy cseréld le a fejlécet, de így ne hagyd! A görgető színe nem illik
a designhoz, nem értem, honnan jött a lila szín ötlete. A szövegtörzs szépen
van formázva, itt a színekkel sincsen különösebb problémám. Kettő dolog van
csak, ami szúrja a szememet: 1. A bejegyzés címe különböző betűtípussal van
írva, mint a modulsáv feliratai. Szerintem jobban nézne ki, ha egyesítenéd, és
(mivel nekem az utóbbiak betűtípusa jobban tetszik) a bejegyzések címét kicsit
átformáznád. 2. A Tovább a történethez
gomb kicsit feljebb van, mint a megjegyzések száma (ami lehetséges, hogy nem
megoldható, de) változtatásra szorul, szerény véleményem szerint. Tetszik, hogy
minden fejezetet egy-egy idézettel kezdett, és azok valamennyire illenek is a
történet adott mozzanatához. A gifek, amik be vannak rakva, kifejezőek, és kikövetkezhető
belőlük, hogy kinek a szemszögéből olvashatunk. De… engem zavar, hogy rövidek
és úgy mond „rángatóznak”. Nekem kicsit zavarja a szememet, de ez nem
feltétlenül a te hibád, hiszen nehezen lehet jó, a történethez passzoló gifet
találni. Összességében: nagyon szép, az apró hibáktól eltekintve.
MODULSOR: A modulsor szépen van formázva, az egyetlen kivetnivalóm (amit
már feljebb említettem), hogy a feliratok betűtípusa nem egyezik a bejegyzések
címével. Az első modul a fülszöveg, amely a Tudd
meg! címre hallgat. Szerintem mindenképpen nevezd át, mert egyrészt nem
illik egy történetes (fanfiction, de ez mellékes) bloghoz, másrészről, kicsit
felszólító jellegű, ami nem jó pont az írónak. A szöveg formázása sem jó, túl
sokszor nyomtál entert, amitől szaggatott lesz az egész. Középre van igazítva,
ez még jól is nézhetne ki, de tedd inkább sorkizártra, és írj folyamatosabb
szöveget (erről majd még lejjebb). Következő helyen az oldalak szerepelnek, de
maga a modul teljesen egybeolvad a fülszöveggel, nincs címe. Ezen kívül, ha a
kurzort az egyik pontjára viszem, kicsi szaggatott vonalak jelennek meg az ikon
körül, ami nekem nem tetszik. Mintha kicsit hangyák rohangálnak körbe-körbe. A
társblogok pont felesleges, és nem is nagyon hívja fel a figyelmet. A társblogok
lényege, hogy hirdessük a társunk oldalát, de ezt csak az nyitja meg, aki
nagyon-nagyon keresi. Az információs modullal nincsen gondom, de a
következővel, egy kampánnyal már van. Ahogy láttam, ezt a linket már beraktad a
menü egyik linkjébe, szóval teljesen felesleges. Ezután a feliratkozók, majd a
látogatók modul jön. A Figyelem!
dobozka elvileg a chat berendezés lenne, de ide írtad le a felhívást is a
trágár szavakról. Nem kell ide, rakd feljebb az Információkhoz, a modult nevezd
át! A chatet állítsd átlátszóra, mert nagyon elüt a háttértől. Cserék, majd
megint egy kampány, amire ugyanaz vonatkozik, mint az előzőre. Szeretem az
olvasóimat mozgalom, rendben van, majd a profil, amihez egy rövid bemutatkozást
is írtál (nagyon jó pont, hogy közelebb kerülj az olvasóidhoz). Ehhez még
hozzáfűzném, hogy a szöveg megint csak középre van igazítva, sorkizártan jobban
nézne ki. És az utolsó modulod a fordító, ami teljesen felesleges, mivel, ha
olvassa is külföldi a blogot, a google fordító teljesen használhatatlan
hosszabb írásokhoz, senki sem értené meg. Összességében: igényes, de vannak
részei, amik feleslegesek vagy pontatlanok.
FÜLSZÖVEG: A formázási tippeket, már feljebb leírtam, itt most a
fogalmazási és tartalmi ötleteket és kritikát írnám le. Egy szóval tudnám
jellemezni: elcsépelt. Látszik, hogy hatásosra akartad írni, de éppen az
ellenkezőjét érted el. A szavak nem illenek egymás mellé, és még a célnak sem
felel meg. Nem derül ki az olvasó számára, hogy miről szól a történet, az író
csak elrizsázott néhány sort. Másrészről, nem vagyok híve az olyan
fülszövegeknek, amelyek tele vannak írva kérdésekkel. Az író ne kérdezzen,
inkább válaszoljon a kérdésekre. Adjon ízelítőt a történetből, és győzze meg az
embereket: igenis érdemes tovább olvasni! Összességében: mindenképpen írd át!
TÖRTÉNET: A prológus nem ad
különösebb támpontot a történethez: megtudjuk, hogy Louist kirúgták a bandából,
és hogy ő hogyan érzett ezzel kapcsolatban. Nem lett rossz, a célnak megfelel,
vagyis leírja a történet előzményeit. A hosszával azonban van egy kis probléma.
227 szóból áll, ahogyan a Word szószámlálója mutatja. Ez még egy prológusnak is
nagyon rövid. Másrészről kettő képet is beillesztettél a bejegyzéshez, egyiket
jobbra igazítva, a másikat középre. Ez megbontja az összhatást, nem kell kettő
kép, főleg nem egy ilyen rövid szöveghez. Az első jól mutat, hiszen látjuk,
kinek a szemszögéből olvashatunk, de a második felesleges.
Ezután megismerkedünk Abby-vel,
Liam Payne unokatestvérével, aki – mint kiderült – dalokat ír, és haragban van
Liammel, mivel neki nem sikerült az, ami a fiúnak igen. Egyrészt, Abby részéről
ez nagy parasztság; másrészről, sablonosabb okot a konfliktusra, ki sem
lehetett volna találni. Miért nem egy családi vita? Egy régi sérelem? Vagy
akármi, ami feldobná a történetet, és meg lehetne beszélni, elfelejteni a
múltat, stb. Tehát, Abby eladja a dalait valami producernek, George-nak, aki
továbbadja a One Direction menedzserének, Paulnak, így a Spaces eljut a fiúkig.
Abby meghallja a dalt a rádióban, és elmélkedik rajta egy sort, hogy milyen
régen is látta a fiúkat. Túl sok a leírás, egész részek mennek el azzal, hogy a
szereplők érzéseit felvázolod, hogy a gondolataikat levetíted. Növeld a
párbeszédek mennyiségét, vagy csak próbáld meg a sok elmélkedős részt
visszaszorítani!
Abby találkozik a fiúkkal, mivel
leszerződtetik dalszövegírónak. Liammel minden happy, gyorsan ki is békülnek.
Ezt a részt kicsit jobban kifejthetted volna, hiszen évek óta nem beszéltek,
aztán az egészet letudják egyetlen öleléssel. De ez még valamennyire rendben
van, egy valamit azonban nem értek. Harry ezt mondja, amikor meglátja a lányt:
- Amy! El se hiszem, hogy te vagy az! - csodálkozik el és
hirtelen reakciójának köszönhetően egyszer-kétszer összeráncolja a
szemöldökét.- De jó téged újra látni! - Harry köszöntése váratlanul ért
mindenkit, legfőképpen engem már csak azért is mert ha jól tudom más lány nincs
a házban, így fogalmam sincs kinek köszönt a velem szembe jövő göndör.
Ám, mint később kiderül, Harry és
Abby régen jártak, csak aztán szakítottak az X-Faktor után. Na, most: milyen
exbarát az, aki még csak meg sem bírja jegyezni a volt barátnője nevét? A
történet során újra összejönnek majd, hacsak egy kis időre is (Liam nem
helyesli a kapcsolatukat), és akkor még jobban hangsúlyozzák, hogy mennyire
hiányoztak egymásnak, stb., akkor meg hogy lehet, hogy még csak említés sem
esik a kapcsolatukról előtte? Abby sem szól semmit, pedig ő aztán tud ódákat
zengeni egy-egy érzésről, Harry meg nem tudja a nevét. Szóval, ez a részlet finomításra
szorul.
Mielőtt még Liam véget vetne a
kapcsolatuknak, Harry kap egy telefont, hogy a testvére balesetet szenvedett.
Nem tudom, ebből mit akartál kihozni, de egyáltalán nem illik ez a részlet a
történetbe. Megtörténik, bemennek a kórházba Abby-vel, aztán gyorsan el is
felejtődik. Én ezt az egész mozzanatot kihúznám a cselekményből.
Abby beszél Niallel a Harry-vel
való kapcsolatáról, aki azt ajánlja neki, hogy ne foglalkozzon Liammel, és
legyen boldog. Harry azonban ugyanakkor akar szakítani vele, így az egész
hasonlít egy tragédia és egy komédia bizarr keverékére. Harry ezután mély
depresszióba esik, amit már csak azért sem értek, mert ő szakított Abby-vel,
nem pedig fordítva. Nem hajlandó kijönni a szobájából, és a kötelességeit sem
teljesíti. A One Direction többi tagja nem tehet semmit, hiszen kettes
létszámmal nem bírnak végigvinni egy koncertet. Abby felhívja Louist, hogy
segítsen a fiúknak, bár szerintem ez nem old meg semmit, hiszen Louist kirúgták
a bandából, és úgy tűnik – mint a telefonos beszélgetésből is kiderül -, elég
nyomós indokkal. Abby elmegy Louishoz, aki szokásához híven a legrosszabb
paraszt módjára viselkedik, megijeszti a lányt, aki végül beismeri, hogy Louis
nem bír segíteni a problémáján. Még hazafelé menet kap egy telefont, hogy Louis
balesetet szenvedett.
Összességében: vannak benne felesleges vagy érthetetlen mozzanatok, de a
történet eddig egészen jó mederben folyt. A leírások mennyiségét kicsit
szorítsd vissza, mert így nagyon könnyen el lehet unni a cselekményt.
HELYESÍRÁS: Az első részeknél sokkal gyakoribbak a hibák, a történet
előrehaladtával kicsit összeszedted magad. A prológust rögtön így kezdted:
Kidobtak a bandából.
Ez nem is helyesírási, hanem fogalmazási hiba, de nekem rögtön szemet
szúrt. A „kidobtak” olyan parasztos kifejezés, próbálj meg szebb szavakat
használni, és akkor olvasni is élvezetesebb lesz.
Elküldtek a bandából.
Akkor abban a pillanatban
olyan volt, mintha halálra ítéltek volna.
A vesszőhibák nagyon gyakoriak nálad, a vonatkozói és mutató névmások előtt
nem használsz írásjeleket.
Akkor, abban a
pillanatban, olyan volt, mintha halálra ítéltek volna.
Tudom, nem viselkedtem a
legszebben a többiekkel szemben, de ez azért mégis csak túlzás volt.
Nem kell a „szemben” szó, valamint nem szükséges annyi kötőszó sem. Vagy az
„azért”, vagy a „mégis” törlendő. Sőt, a csak sem feltétlenül kell oda.
Tudom, nem viselkedtem
a legszebben a többiekkel, de ez mégis túlzás volt.
Biztos vagyok benne, hogy
ők is csöppentek már olyan helyzetbe, ami padlóra küldte őket, és egyszerűen az
érzés is nyomasztó volt, hogy már soha többé nem tudnak felállni.
Fogalmazási hibák.
Biztos vagyok benne,
hogy ők is csöppentek már olyan helyzetbe, amitől a padlóra kerültek, és
nyomasztotta őket az érzés, hogy soha többé nem tudnak fölállni.
Minden este az alkohol
volt a társaságom, a cigi minden percben járta kezemet. Bezárkóztam, nem
szóltam senkihez, szürke köd fedte el az agyam nagy részét és a cigi füstje.
Szóismétlés, valamint egy újabb fogalmazási hiba.
Minden este az alkohol
volt a társaságom, percenként ott lógott a cigi a számban. Bezárkóztam, nem
szóltam senkihez, szürke köd fedte el az agyam nagy részét és a dohány mérgező
füstje.
A prológusban található maradék hiba a vesszők hiányában mutatkozik csak
meg. A történet többi részében, még az igekötők helyesírása okozott neked nagy
gondot. Például:
Bár eddig is megtudták
oldani az ilyen ügyeket nélkülem, soha sem kérték ki a véleményemet, az életem
nagy részét ők irányították.
A „meg” igekötő az „oldani” szóhoz tartozik, csak beékelődött közéjük egy
harmadik tag. Helyesen:
Bár, eddig is meg tudták
oldani az ilyen ügyeket nélkülem, soha nem kérték ki a véleményemet, az életem
nagy részét ők irányították.
Valamint a párbeszédeknél, ha a kötőjel után kisbetűvel folytatod, nem
teheted ki a pontot a mondat végére.
- Sajnálom. Pedig igazán
nagyszerű dalokat írt. - lapozgatja a füzetet amiben életemben eddig írt összes
dalom benne van.
- Sajnálom. Pedig
igazán nagyszerű dalokat írt – lapozgatja a füzetemet, amiben életemben eddig
írt összes dalom benne van.
Gyakori hibád még, hogy, ha a mondat ponttal, vagy egyéb írásjellel is
végződik, te a kötőjel után ugyanúgy kisbetűvel folytatod.
- Ó, értem, akkor ha jól
emlékszem Ms. Payne, nem volt ideje, a múlt héten sem, amikor 3 dalt adott a
kezembe. - a reagálásomat várja, válaszként csak egy nagy sóhajt engedek ki a
számon.
Másrészről, az „Ms.” rövidítést leveleknél használjuk, amikor nem tudjuk,
hogy a címzettünk férjezett vagy nem. Valamint íratlan szabály, hogy a számokat
is betűvel írjuk le.
- Ó, értem, akkor, ha
jól emlékszem, Miss Payne, nem volt ideje a múlt héten sem, amikor három dalt
adott kezembe. – A válaszomat várja, de én csak egy nagy sóhajt engedek ki a
számon.
Ezek a hibák ismétlődnek a történetben gyakrabban, néha becsúszik egy-egy
másmilyen is, de ezek a legfőbbek, amiket korrigálnod kell. A szókincsed bő, de
hol túlerőlteted, hol pedig parasztosan írsz. Az igeidőket váltogatod, hol
jelenben, hol múltban írsz. Összességében: nem rossz, sokat fejlődött az írásod
a kezdetek óta.
KARAKTEREK:
Abby Payne: Nincsen jól
kidolgozva, mindössze annyi derült ki róla, hogy nem szereti a hideget.
Louis Tomlinson: Amennyit
eddig olvastunk tőle, az alapján szép szóval is egy nagy paraszt.
Liam Payne: Felelősségteljes,
néha túl komoly, de egyébként még ő a legszimpatikusabb. Túlfélti Abby-t, noha
már a lány sem csecsemő.
Harry Styles: Nincs jól
kidolgozva, de egyébként, szerény véleményem szerint, túlzottan lányos, lyukas
memóriájú, és hajlamos a depresszióra.
Niall Horan: Amolyan
mellékszereplő. Nem foglalkozik vele sokat a történet, de az alapján, amit
olvastam róla, kedves.
Paul: Komoly, nem
szimpatikus.
George: Louis után a
legridegebb személyiség eddig számomra.
A kritika nem sértő szándékkal íródott, csupán
segítség gyanánt!
Lia T.